Felbuzdulva a kezdeti sikereken úgy döntöttünk a párommal, hogy visszatérünk Gyékényesre, hátha Fortuna ismét ránk szegezi pillantását. Be kell valljam, mióta horgászom, nem sikerült még igazán nagy halat fognom,ezt leginkább a rutintalanságomnak vagy a türelmetlenségemből adódó kapkodásnak köszönhettem. Csak reménykedhettem benne, hogy megtörik ez a pechsorozat. Így a péntek esti naplementét már a gyékényesi tópartról csodálhattam meg. Akár hányszor látom ezt a vizet, mindig elcsodálkozom, milyen gyönyörű.

Március 29

Vasárnap reggel fél hatkor ébredek álmosan és fáradtan. Már most utálom az óra átállítást. Kinézek az ablakon: sötétség, felhős égbolt és hideg. Elgondolkozom egy pillanatra, hogy hagyom a fenébe az egész versenyt és inkább visszafekszem aludni. Még magamhoz sincs időm térni a gondolkodásból, mikor csörög a telefonom. Egy kaposvári barátom, Kálmán hív:

• Halat fogunk! Vállalod?

A Kotró! Somogy megye igazi gyöngyszeme, és Európa egyik legtisztább vizű tava. Egy kétszáz ötvenöt hektáros bányató. Biztosan állíthatom, hogy a legszebb víz, ahol valaha is horgásztam. Lassan három éve, hogy minden nyáron eltöltünk pár napot Gyékényesen egy vízparti nyaralóban. Idén júniusban sem volt ez másként, mikor is egy előre megbeszélt közös lógatásra igyekeztünk párommal, Gabival. Valahogy úgy éreztem, hogy a hétfő esti vonatút egy örökkévalóságnak tűnik. Az igazság az, hogy minden horgászat előtti utolsó órákat már napoknak élek meg. Már nagyon vártam, hogy találkozhassak egy igazi bánya tavi arany hasúval.