Felbuzdulva a kezdeti sikereken úgy döntöttünk a párommal, hogy visszatérünk Gyékényesre, hátha Fortuna ismét ránk szegezi pillantását. Be kell valljam, mióta horgászom, nem sikerült még igazán nagy halat fognom,ezt leginkább a rutintalanságomnak vagy a türelmetlenségemből adódó kapkodásnak köszönhettem. Csak reménykedhettem benne, hogy megtörik ez a pechsorozat. Így a péntek esti naplementét már a gyékényesi tópartról csodálhattam meg. Akár hányszor látom ezt a vizet, mindig elcsodálkozom, milyen gyönyörű.

Péntek este a botjaim már bevetésre készen várták a halak támadását, de az első éjszaka teljes nyugalomban telt. Szombaton a horgászhelyet tisztességesen megszórtam száraz kukoricával, búzával, bojlival és tigrismogyoróval. Csalinak tigrismogyorót fűztem fel, melyet egy szem hungarocell golyóval lebegtettem meg. A csalikat reggel behordtam a kiszemelt helyre és vártam. Szombat estig még mindig semmi nem történt. Na, jó! Eddig voltam türelmes. Dippet a csaliknak! Folyékony vajkaramellás aromába áztattam a tigrismogyorókat és ezt lebegtettem meg. Új csali, új remény. Éreztem a zsigereimben, hogy reggel halas lesz végre a kezem! Éjszakára lelakatoltam a botokat és úgy döntöttem ideje vacsorázni. Ha már a pontyok nem hajlandóak megtisztelni egy fénykép erejéig, legalább együnk egy jót. Talán már éjfél is lehetett, mikor végre ágyba kerültünk.

Vasárnap reggel fél hét körül a rádióm és Gabi hangja ébresztett:

• Balázs csipog a jelző!

Egy szempillantás alatt éber lettem és lesiettem a partra. Örömmel láttam, hogy a bal oldali botom végre elfüstölt! Gyorsan csónakba szálltam és lassan elindultam a hal felé. Út közben már felcsévéltem a zsinóromat az orsó dobjára. Pár perc alatt az állat fölé értem, na, akkor ért az első meglepetés. Nem mozdult a zsinórom semerre sem. Óvatosan megemeltem a botomat és az csak hajlott, teljesen biztos voltam benne, akadót fogtam. Azt hittem rám szakad az ég. Most mit kezdjek, a szerelékem leakadva, koránkeltem feleslegesen, pedig aludhatnék még bőven és még a parton pecázó emberek is nevetnek rajtam. Így elmélkedtem, mikor a második meglepetés ekkor ért: a tuskóm hirtelen elindult oldalra, magával húzva a csónakot. Sporttársaimnak ekkor hagyott alább a nevetésük. EZ HAL! Méghozzá nem a kisebb fajtából. Gabi közben már leért a partra és nyugtatott, hogy ne kapkodjak. Az orsóm fékjét meglazítottam, nehogy elszakadjon a vékony zsinór. Jó pár perc eltelt már, mikor a felkelő nap sugarai megvilágították azt, akivel már negyed órája „birkóztam”. A mélyben egy hatalmas tükörponty küzdött. Most, hogy már tudtam, kivel állok szemben, még óvatosabban bántam vele, hiszen egy kis szerencsével kivételes ajándék lesz a kezemben. Ott és akkor semmi nem létezett csak a hal és én. Minden más megszűnt létezni számomra. Éreztem, hogy lassan a felszerelés felőrli a hal minden erejét. Felhoztam a felszínre és lassan alácsúsztattam a merítőt, majd a csónakba emeltem. Megcsodáltam gyorsan és a csónakot a part felé irányítottam. Kint már Gabi élesítette a fényképező gépét, hogy készítsen néhány képet. Mikor meglátta a halat, csak akkor döbbent meg.

• Ez a hal hatalmas! Ekkorát még soha nem fogtál.
• Tudom! El sem hiszem.

Igazi kincs 12m mélyről

A mérlegeléskor nem hittem a szememnek, a mérleg nyelve kerek tíz kilónál állt meg. Az, hogy megtartsam, meg sem fordult a fejemben, rögtön vissza akartam adni a szabadságát. Ezt a kincset nem szabad elpusztítani, még ha több halat nem fogok egész évben, akkor sem. Beleálltam a tóba és visszahelyeztem éltető elemébe, ezzel visszaadva a szabadságát. Gyönyörű látvány, ahogy egy ekkora állat elúszik a mélybe, onnan ahonnan jött.

• Vasárnap reggel meghozta a várt eredményt. Az idő sajnos nem volt kegyes hozzánk, mert estére vihar áztatta a botjaimat. Azért ezt az időt sem töltöttem tétlenül, előkészítettem a csalit és az újabb adag etetőanyagot. Hat óra körül a vihar elvonult, így elkezdtem kitekerni a botjaimat. Nem értettem, hogy hogyan keveredhetett össze a két zsinór egymás alatt. A partközelbe ért végszerelékemet Gabival megpróbáltuk kibogozni, mikor a párom szólt:
• Hal van a horgodon!
• Hihetetlen! Észre sem vettem, kapása sem volt.

Gyorsan szákba tereltük a halat, és egy gyors fényképkészítés és mérlegelés után tartóba helyeztem a három kilós pénzes pontyot.

Kora esti látogatóm

Úgy éreztem, a víz meghálálta nekem, hogy öreg lakóját visszaengedtem hozzá. Én már fogtam halat, most a párom jön. Felszereltem a botját és a szereléket a bója bal oldalára tettem le, bízva a szerencsében. Szerettem volna, ha ő is átélné azt a csodát, amit én. Előrelátó voltam, ugyanis a rádiós jelzőt kikapcsoltam estére. Aludni akartunk végre.

Másnap reggel nyolc körül fölkeltem, a párom még az igazak álmát aludta. Mielőtt boltba indultam volna, gondoltam ránézek a botokra. Ez volt a szerencse, Gabi botja félig lefordulva feküdt a helyén. Gyorsan felébresztettem a párom (legnagyobb örömére ), aki szomorúan vette tudomásul, hogy vége a szunyókálásnak. Lesiettünk a partra, majd csónakba szállás után a hal felé irányítottam a csónakot. Nagyon hamar a hal fölé értünk és megkezdődött a fárasztás. Társam végre megértette, milyen nagyszerű érzés bányatavon halat fogni. A ponty, miután megmutatta magát teljes valójában, pár perc után már a merítőben pihegett. Kikötöttünk és megmértük a halat. A mérleg kereken négy kilót mutatott.

Reggeli vendég

• Te fogtad! Mi legyen a hal sorsa? - kérdeztem
• Szeretném, ha visszaengednénk.

Beleálltam a vízbe, és óvatosan útjára engedtem látogatónkat. Szomszéd sporttársaink, akik láttak minket, itt adták föl a horgászatot.

Nőj nagyra és élj tovább

Az elkövetkező napokban az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Viharok és tikkasztó hőség váltogatta egymást. A frontos idő kedvezőtlenül alakította a többi napunkat. A halak nem voltak étvágyuknál. Csütörtök reggel beállt a tartós eső. Az egész napot tévénézéssel, főzéssel és alvással töltöttük. Péntek reggel még mindig szakadt, ezért úgy döntöttem nem cserélem le a csalikat, inkább elkezdtük az összepakolást. Tudomásul kellett vennem, hogy az egyhetes túránknak vége. A készülődésből a csipogó hangja ébresztett fel.

• Itt a búcsúhalad! - Szólt a párom

Gyorsan csónakba szálltam és elindultam a megszokott módon a ponty felé. Hamar szerettem volna megfogni a halat, mert nem szeretek viharos hullámok között fárasztani.

Nem kellett öt perc és a ponty már a merítőben pihegett, egy háromkilós tőponty.

Visszatérés a viharos vízről

Az utolsó pontyom

Mérlegelés után tartóba helyeztem a halat és befejeztem a pakolást. Nagy örömmel és egyben szomorúan vettem tudomásul, hogy eltelt egy hét, a nyaralásnak erre az évre vége. Ha hallal nem is, élményekkel viszont annál többel térek majd haza a nagy halak birodalmából.